Napkorong

Сергей Есенин:

ПОЛЬША

Над Польшей облако кровавое повисло,
И капли красные сжигают города.
Но светит в зареве былых веков звезда.
Под розовой волной, вздымаясь, плачет Висла.

В кольце времен с одним оттенком смысла
К весам войны подходят все года.
И победителю за стяг его труда
Сам враг кладет цветы на чашки коромысла.

О Польша, светлый сон в сырой тюрьме Костюшки,
Невольница в осколках ореола.
Я вижу: твой Мицкевич заряжает пушки.

Ты мощною рукой сеть плена распорола.
Пускай горят родных краев опушки,
Но слышен звон побед к молебствию костела.

1915
______________________________________________

Szergej Jeszenyin:

LENGYELORSZÁG

Felhő függ, vérpiros, az esti lengyel égen,
Vöröslő cseppektől lángolnak városok.
Múlt korok pírja közt egy csillag felragyog,
És sír a Visztula hullámok rőt ölében.

Egy árnyalatnyi ész az idők gyűrűjében,
Mars mérlegén az év mind megméretni fog.
S azért, mit győztes tett, míg zászlaja lobog,
Virág a mérlegre az ellentől jut éppen.

Kosciuszkó börtöne, ó, Lengyelhon, mily álmot
Sugallhat néked, romján rab nevednek?
Már látom: ágyúkat tölt Mickiewicz barátod...

Erős kezed nyomán a fogság lánca enged,
S ha erdőszéleid nem is kímélik lángok,
Ti halljátok misén: győztes harangok zengnek.

1915

* * * * *