Napkorong

(Bokorrímes)
Tudom, hogy öreg vagyok ezen életfázisban,
Semmim sincs, csak hideg a tetői vastag hóban...
De azért még nálam pattoghat tűz kandallómban.
*
(Haiku)
Reszkető hideg,
Házak közt settenkedik!
Mindig szembe van…
*
(Senrjú)
Magamból, ki nem
Mozdulhatok! Vénségem…
Él a kandallóm!
*
(Senrjon)
Élt’ –ben nem voltam senki.
Téli hidegben vagyok senki...
Fűtöm kandallóm!
*
(Senrjonix)
Kandallómban tűz pattog!
Sors tréfája, hogy magány… párom!
Boldogtalanság.
Életem, már majd’ elmúlott, semmis.
Öregség, már majd’ elmúlott, semmis!
*
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Ha visszaemlékszem, nem tudom, éltem-e jó életfázisba,
Ha visszaemlékszem, élet nem kergetett jó életfázisba…
Ha visszaemlékszem, nem tudom, éltem-e jó életfázisba.
*
(Kínai; „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)
A
Lét csalóka, becsapós!
Mindig egy
Életfázisban!
*
(Apeva)
Már
Nem is
Tudom, hogy
Mit tehetek.
Sors rendelete!
*
(Anaforás, belsőrímes, önrímes.)
Örüljek, hogy van kandallóm és pattogtathatom a tüzem?
Örüljek, hogy még élek és magányomban is pattog tüzem?
Örüljek, hogy a hidegem kint maradt és bennem ég tüzem?
Örüljek, hogy a lét hidegben, még egyáltalán van tüzem?
*
(Önrímes)
Ülök, nagy, megvakult, mély csönd vesz körbe és hallgatom, hogy pattog a szikra…
Mint egy vak, sántán is néma, hallhatom, hogy röpköd belül a még sok szikra.
Életfényt nem látok, életfázisban élek, mint néma-bénában, szikra!

Vecsés, 2021. február 07. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.