Napkorong

A Vándor könyvébe

Kit változó kép csalogat tovább,
S nagy messze földek tájain ragad,
Ki jársz hullámon, havas bérceken:
Megáldja Isten! vándor, utadat!

Eszedbe jusson, ha a vágy veled
Egy helyről másra nyugtalan siet:
Egész világé hogy mégsem lehetsz,
Egész világ nem lehet a tied!

S hogy lelked egykor lesz fáradt madár,
Előtte fény s zaj: fárasztó, unott;
A zajgó körből nyugalomba vágy,
Óhajtván csak egy bizalmas zugot.

Azért hatalmas, nagy népek között,
El ne felejtsd hazád és nemzeted!
Míg a világ azoknak birtoka:
Ennek mindene az, ha szereted!

Tekintsd meg a nagyok sírszobrait,
De őseidnek hamvát ne feledd...
Ne, a fényes, dús paloták miatt:
Az egyszerű kis szalmafedelet!

Tompa Mihály 1817 – 1868

Ins Buch des Wanderers

Wen die wechselnden Bilder locken weiter,
‘d steckt in den Ländern der weiten Gegend,
wer auf Wellen bewegt, verschneiter First:
Gott schütze dich! Wanderer, dein Leben.

Denk daran, wenn das Verlangen mit dir
ängstlich eilend von einem Ort zum will:
Dass du nicht zu der ganzen Welt gehörst,
und die ganze Welt gehört nicht nur dir!

‘d die Seele einmal müde Vogel wird,
dass Licht und Lärm: Ermüdend, gelangweilt;
aus dem lauten Kreis nur den Frieden will
eine vertraute Abgeschiedenheit.

Drum bei der mächtigen, großen Völker,
vergiss dein Land und deine Nation nicht!
Bis die, dass ganzen Welt besitzen:
Für dies ist alles das, wen du es liebst!

Schau dir die Gräber der Großen an,
doch vergiss nicht die Asche deiner Ahnen …
Nein, nicht wegen der reichen Paläste:
sondern die Strohdächer, d’ auf dich warten!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni