Napkorong

Сергей Есенин:

РУСАЛКА ПОД НОВЫЙ ГОД

Ты не любишь меня, милый голубь,
Не со мной ты воркуешь, с другою.
Ах, пойду я к реке под горою,
Кинусь с берега в черную прорубь.

Не отыщет никто мои кости
Я русалкой вернусь весною.
Приведешь ты коня к водопою,
И коня напою я из горсти.

Запою я тебе втихомолку,
Как живу я царевной, тоскую,
Заманю я тебя, заколдую,
Уведу коня в струи за холку!

Ой, как терем стоит под водою —
Там играют русалочки в жмурки,-
Изо льда он, а окна-конурки
В сизых рамах горят под слюдою.

На постель я травы натаскаю,
Положу я тебя с собой рядом.
Буду тешить тебя своим взглядом,
Зацелую тебя, заласкаю!

1915
________________________________

SELLŐÉNEK – ÚJÉV TÁJÁN

Mivel nem szeretsz, galambom, mégse,
Sosem turbékolsz nékem, csak másnak,
Bennem végtelen csalódás támad,
Be is ugrom a folyóba, mélyre...

Nem fog senki ott reám akadni,
És én sellőlány leszek tavaszra.
Lovad hozzad le hozzám a partra,
Ott majd tenyérből fogom itatni.

Dalom arról fog suttogni néked,
Milyen bús az én cárleány-éltem,
S közben elvarázsollak egészen,
Még a lovad is sodrásba téved!

Egy nagy jégkastély lesz a fenéken,
Hol a sellők mind játszani szoktak,
És a kék-keretes ablakoknak
Üvegcsilláma lángol mesésen.

Szagos füvekkel vetem meg ágyad,
Abba fektetlek közvetlen mellém,
És rád becéző pillantást vetvén
Ott majd csókokkal illetem szádat!

* * * * *