Körötted lebeg? arctalan nevek -
én félek t?lük, mert ismeretlenek.
Ahogy rádfonódnak mind- szinte látom!
Ez nem lehet más, csak egy szörny? álom!
Körülölelik tested, simogatják,
mérgezett szókkal, csókkal elringatják.
S Te azt hiszed, ez jó neked,
de megrontják az életed!
Tiszta szerelmed is megrontják,
az ?szinte lángot elfojtják.
Reád fonódó arctalan nevek!
Félek t?lük, mert ismeretlenek.
Testedet ölel? arctalan nevek!
Én félek t?lük, mert ismeretlenek.
Bár tudnám, kit kell csatában legy?znöm,
kit kell Tet?led messzire el?znöm!
Árnyak csak nekem, mégis léteznek ?k:
gonoszul ölel?, ismeretlen n?k!
Nincs arcuk, nincs testük - semmi:
joguk sincsen talán lenni,
s még annyi se Téged szeretni,
t?lem a szerelmed elvenni.
Mert megmérgezik romlatlan álmunk,
megölik létükkel minden vágyunk.
Jaj, Téged szeret? arctalan nevek!
Gy?lölöm mind, pedig ismeretlenek.
