|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Magány
Ül egy csendes, kis szobában,
Összegörnyedve gubbaszt, remeg a válla.
Szívében felcsendül egy szomorú Hang:
Senki sem fog segíteni rajtad,
Nem látják meg a bánatod,
Hiszen eltakarja élethû mosolyod.
Azt hiszik, boldog a világod,
Nem veszik észre a hazugságot.
Mosolyognak rád, aztán elfordulnak,
És te egyedül maradsz a búval.
Térdre rogysz a súly alatt,
Akaratlan, könnyeid hullanak.
Nem mondhatod el nekik
De persze ezt tudod jól te is,
Hiszen õk mind olyan boldogok,
Nem tudják, milyen a te bánatod..."
- Még az is jobb lenne...
Igen... Belehalni ebbe..."
Szívedbõl, lelkedbõl szakad ez fel,
Aztán körülölel a feszült csend...
De valójában nem õ az egyetlen,
Sokan mások sem találják a kezet,
Az õ szívükben is suttog a Hang,
Õk is sírnak, ha egyedül maradnak...
Olyan sokan, rengetegen vagytok,
Kik engeditek uralkodni a Hangot,
Pedig ott nyúl felétek a segítõ kéz,
Csupán megtalálni nehéz... |
|
|
- április 17 2008 05:41:23
[b]Nagyon szép!!! Grat!!! [/b] |
- április 17 2008 08:34:01
Igazad lehet, kedves Tina!
Az igazán segítõ kezet nehéz megtalálni.
De ahhoz, hogy megtaláljuk, nekünk is ki kell nyújtanunk a kezünket!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 17 2008 09:53:33
Átérzem a bánatod. Néha csak a magány segít, aztán tömkretesz. Szép fornába öntötted a fájdalmad. Gratulálok. |
- augusztus 07 2008 17:31:15
Szép és igaz nagyon |
- június 08 2010 22:02:21
A tartalma nagyon szép,sajnálom hogy a rímek nem mindenhol vannak jelen. |
- november 05 2010 09:19:51
Igazad van.
Sajnos az embernek mindig a maga fájdalma a legnagyobb.
Szeretettel:Ica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
