|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A sajka.
Egy sajka lejt magánosan
A néma tó felett,
Messzünnen által-hallani
Lapátütéseket.
S ime most hangosb az ütés,
A part felé közelg,
Hol a habok tajtéka közt
A holdvilág enyelg.
S egyszerre csend uralkodik
Megint az éjtszakán,
Elérte partját s ott pihen
A hosszu út után.
Ekkép haladsz te, árva szív,
Homályos útadon;
Majd egykor megpihensz te is,
Nem ösmert partokon!
1835.
Eötvös József 1813 – 1871
Das Bötchen
Ein Bötchen schwimmt ganz alleine
über den stillen See,
weit davon entfernt, hört man die
leisen Schaufelschläge.
Und jetzt wird auch der Schlag lauter
an das Ufer nähert,
wo zwischen die Wellen Schäume
der Mondschein gern schäkert.
Und auf einmal herrscht die Stille
wieder mitten in Nacht,
das Ufer ruht sich dort aus, nach
der langen Reise sacht.
So gehst du auch verwaister Herz
auf den düsteren Weg;
du wirst dich auch mal ausruhen,
an unbekannten Steg!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
