"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér"
írta rég idõkben egy angolszász legény,
s kenyere lett bús szívek hadának
minden gondolat, mi soraiból áradt.
Te légy az nekem, mint testnek a kenyér,
áradj bennem, mint ereimben a vér,
lüktess, éltess és fess vörös pírt arcomra,
mint munkában fáradt arcra gyönge bor.
Ne légy, mint az idõ, szótlan elfolyó,
vagy egekre hajló, színes illúzió,
mit röpke percre szül tavaszi zápor.
És ne légy rózsa sem, bódító illatú,
egyszerûen, mint fûzfa állj partomon,
s hûs árnyékkal fedd hömpölygõ életem.
Torma Zsuzsanna - április 16 2008 08:54:37
Csodálatos a szonetted, kedves Kain!
"mint munkában fáradt arcra gyönge bor" - talán ez a sor tetszett a legjobban. Ami szerintem azt fejezi ki, hogy az ember annyira fáradt, hogy még a gyönge bor is megárt neki.
Szinte át lehet érezni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
