Napkorong

Hajléktalan IX.
A szakállam

Már megszoktam azt, hogy megbámul mindenki
a kirakatüvegben, ha néha meglátom magam,
nem csoda, ha nem akar beszélni velem senki:
Bűzlök a rongyos ruhámtól, fürödni is kellene már olyan zsíros a hajam.

Szakállam gubancos, az arcom nem is látszik
a fejem olyan, mint egy csomó petrezselyem,
a bajuszom a szakálltól már régen el sem válik:
Olyan vagyok, mint egy bogáncs, nem tudom kifésülni, a bozontos fejem.

Fogaim sárgák, pedig minden reggel mosom
az üres fogkefe, nem tisztítja nekem azt fehérre,
fogpasztára nem jut, csak üresen pucolom:
Manapság már pénz nélkül be sem engednek sehol egy nyilvános vécére.

Emlékszem, volt, amikor mindennap tusoltam
egyszer egy héten még a kádban is fürödtem,
a szép hosszú fekete hajamat, simára fésültem
és frissen vágott illatos büszke kis bajuszom, egy tükörben pödröttem.

Az izmos két karomat testkrémmel bekentem
formás testemet a tükörben szívesen elnéztem,
a frissen borotvált arcromra kölnivizet tettem:
És akkor minden reggel még örömmel csókolt meg a csinos feleségem.

Mit csinált a cudar sors pár év alatt belőlem
úgy nézek ki ma, mint egy hetvenéves ember,
pedig a negyvenet még eddig be sem töltöttem,
De ha ez így megy tovább, akkor ez az élet nekem most már nem kell.

Karácsony reggelén, a fagy mindent elvégzett,
segíteni nem lehetett, már megfagyott a vére,
ő nagyon szégyellte a sorsát és sokat is éhezett:
A hajléktalanok keserves sorsa nem adott már régen vajat a kenyerére.

Mucsi Antal-Tóni 2009 November 26

Hozzászólások

KiberFeri - december 08 2020 09:05:37
Hmm.. ez is jó leírás és mennyi ilyen eset van a valóságban, hogy a világról már ne is beszéljünk. Közben meg vannak, akik szó szerint annyi pénzük van, hogy szó szerint nem is tudják.
Itt is érvénye, hogy kire mit rótt a sorsa.
Remeket írtál, nagy és tetten-érhető empátiás készséggel!
Poétaöleléssel: gratulálok!
KíberFeri