Napkorong

Hajléktalanok II.
Itt az alkalom
***
Lassan hidegebbek lesznek a napok
lassan ideérnek már az első fagyok,
lassan itt lesznek azok a hónapok:
„Amikor az újságban olvasod, az éjjel egy ember a híd alatt megfagyott.”
***
Valamit tenni kellene, nem csak beszélni
az életben élni, és nem csak itt lenni,
valamikor nekünk is fel kell már ébredni:
„És most mindannyiunknak együtt, egy-egy hajléktalanért valami tenni.”
***
Nem mindenki bűnös, aki az utcára kerül
a sors néha nagyon is kegyetlen tud lenni,
az élete ma már nem mindenkinek sikerül:
„Itt nagyon sok ember éhezik, kinek esténként nincs már semmit sem enni.”
***
Minden embernek megvan a lehetősége
a nagy szavak helyett, inkább csak egy kis tett,
mi is annak a kis mondatnak a jelentősége:
„Télen egy vastag kabát jobban melegít, mint a legnagyobb emberi szeretet.”
***
Sok még ma is egy meleg kabát nélkül van
éjjel csak didereg a sok karton és plasztik alatt,
a szeretet nem ér semmit a hideg hajnalban:
„Nem marad neki más, csak a huzatos hidak alja és a kopár beton falak.”
***
Ne csak beszéljünk róla, tegyünk is valamit
ma éjjel is az utcákon még ezrek nyugszanak,
a mi kis adományunk ma megsegít valakit:
„Mert akik segítenek, akkor a téli éjszakákon ők maguk is jobbat alszanak.”
***
„Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt.
Mindentől fölmentem magam, mert nem lesz utolsó ítélet.”
József Attila írta e két sort, amikor már semmi sem maradt
„Sokan ma már itt is így vannak, mert a nagyoktól soha nincs semmi kímélet.”

Mucsi Antal-Tóni 2009 November 20