Napkorong

H.Gábor Erzsébet
Drága Földünk

Drága Földünk, öreg szülénk,
beteg karod fonod körénk,
levegőt is lassan veszel,
s kapzsi fiad, kifoszt, vedel,

amíg te a harcod vívod,
s nem éli át kínzó kínod,
míg a létért sírva küzdesz -
neki minden pénz, és üzlet!

Nincsen mérték, nincsen határ!
Kopasz fákon él a madár,
ember ember ellensége -
mi lesz ennek, mondd, a vége?

Sokat adtál, mégsem elég,
bűnbánatunk térdel eléd,
eltékozolt kincseidet,
termőfölded, tiszta vized,

visszasírnánk, de már késő!
Testedet, mint éles véső
szabdaltuk szét ezer részre,
s nem is vettük közben észre;

haldokolsz! A medred szárad,
ott, hol régen folyó áradt,
kopár, szikes, minden kihalt,
s hol az állat tízet fialt,

nincs már élet, meddő világ,
hol a féreg mindent kirág!
Nem érdemelsz ilyen véget -
drága Földünk, féltük téged!

Hátha az Úr, megkegyelmez,
megbocsát - vagy mindent elvesz -
s elűzi a kapzsiságot,
megfizettük már a vámot.

2020.04.04.

Hozzászólások

ElizabethSuzanne0302 - április 05 2020 10:26:31
Kiváló, aktuális versedhez gratulálok, köszönöm az élményt!

Kellemes, szép napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa

Kek Napkorong - április 06 2020 11:51:52
Kedves Erzsébet, mindent leírsz a versedben, ahol jelenleg tartunk .. nincs már élet, meddő világ, hol a féreg mindent kirág .. nem érdemelsz ilyen véget, drága Földünk, féltünk téged! - azt hiszem a jó öreg Anyaföld kicsit megrázza magát és lerázza magáról a sok felfuvalkodott. kapzsi emberiséget ... azt hiszem, - főleg, most, hogy jön a Húsvét, meg itt a járvány -- nekünk magunkért kellene elsősorban aggódnunk, belátni, hogy így nem mehet tovább semmi, letenni a gőgös, kapzsi természetünket és megkeresni Jézust a szívünkben, lelkünkben .... szép napot és békés szép hetet kívánok - szeretettel - Anna