Elterülni a táj rõt füvén,
meghalni az erdõn, mint a vén
fák, ahogy kidõlnek a soron,
s majd ha lehull a fagyhozó tél
finoman szõtt hótakarója,
zúgó viharával holt porom
remegõ bokor alá szórja,
felhõ könnye mossa be mélyre,
s emlékezzen rám csillag mécse.
