Napkorong

Én téged a gyöngédség sötét palástja alatt ölellek,
De a viszont ölelésedet nem váltja ki, hogy szeretlek…
Pedig én szeretetből, Tőled, minden percet jól megélek!

Ölellek, mert szeretlek,
Minden Tőled kapott perc öröm.
Miért nem ölelsz?
*

Nem is veszem észre, hogy volna szeretet az ölelésedben,
És már tudom, hogy te nem vagy az, ki dagonyázik szeretetben.
Ah! Lelketlen is vagy és érzem, hogy nem is vagy velem… lélekben.

Ölelésed közönyös,
Szeretettel sem vagy bőkezű.
Könyörtelen vagy…
*

Néha behunyom a szememet és elmeditálok, miért vagyunk egy pár!
Te nekem szinte csak olyan vagy, mint a hegyvidéken, egy vad kurd szakadár…
Az érintésed állandóan érzem a vállamon,
De közben érzem riadtan, öklödet az államon…
***

Élet! Figyeltelek ám mindig és láttam, hogy ha, begyújtottam a lángot,
Te rögvest fejed fölé emelted fenyegetőn a véres csatabárdot…
Holott, Neked kellett volna táplálni, lobogtatni bennem tűzet… lángot!

Élet, mondd, hát mit tegyek!?
Minduntalan engem fenyegetsz.
Mért vagy mostohám?
*

Az életben, mindenkinek, minden perce a sorsából születik,
És már előre reménykedik, hogy az új percből jó is születik…

Amikor világra jössz,
Kapsz egy életet. Harc az élet…
Remélsz jó létet.
*

Élet, mi együtt járunk,
Mindenfelé lófrálunk…
Még sincs békesség nálunk!

Ha enyém vagy, légy kegyes!
Legyünk elválaszthatatlan pár.
Békében egyek…
*

Érzem én belül, hogy jó nagy történés lesz itt még!
Persze, fölöttébb bízok, hogy nem szakad rám az ég,
De lehet, hogy egy napon meghalok? Maradnék még…

Vecsés, 2010. október 7. – Szabadka, 2019. június 15. – Kustra Ferenc – a verseket én írtam. A senrjonok; Jurisin Sz. Margit munkája. A senrjon, a senrjú továbbfejlesztve, Kustra Ferenc által. Szótagszám 7-9-5