Napkorong

Nyári zsongás

Zsong a nyári rengeteg,
Zeng a napsugár.
Sárga búza megremeg,
Péter-Pálra vár.
Napraforgó napba néz,
Lepke mondja: rózsaméz,
Rózsa mondja: nyár.

Szívem is ma fölzenél:
Kelyhe — tárt virág.
Ó be színes, ó be mély:
Mint a dús világ.
Minden élet benne fér,
Szöcsketánc és tölgy levél:
Olyan nyári — tág.

Rádszakadt a nyár, szívem,
Forrón, gazdagon.
Búzafürtös földeken
Érik asztagom.
Bókol már a telt kalász,
Közeleg az aratás:
Delet ért napom.

Csorduló nyaram delén,
Fönn a hegyfokon,
Szerteszét merengek én
Völgyön, partokon.
Mostan mindent értek én,
Most ez élő földtekén
Minden fű rokon.

Lelkem, élő lant-ideg,
Most be jó neked!
Minden, ami van, tied:
Zsongd a mély eget,
Zsongd az ég-föld-szív zenét,
Emberét és Istenét:
Zsongd ki mélyedet.

Írta: Sík Sándor 1889 – 1963

Sommer Brummen

Es rauscht das Sommerwittern,
hallt der Sonnenstrahl.
Und die gelben Weizen zittern,
Ernte Tag kommt zwar.
Die Sonnenblumen sonnen
die Falter sind benommen:
Rosen Sommertag.

Mein Herz ist jetzt über Froh
sein Kelch, wie ein Spelt.
So farbig und so heilfroh:
wie die ganze Welt.
Alle Leben hat hier platz
Grille `d Eichenblatt:
Ein Sommer Entgelt.

Heiß ist der Sommer, mein Herz,
heiß, oben am Horn.
Draußen am Pappen Feld
reift das Weizenkorn.
Nicken die vollen Ähren
Ernte kommt immer näher:
Der Tag ist ganz vorn.

An prallen Sommermittag,
oben an Berggipfeln,
dort oben so einsam lag
über Tal und Ufern.
Jetzt verstehe ich alles
und alles über ganzes
Rasen Parentel.

Meine Seel‘ ist Leier-Nerv,
jetzt geht dir sehr gut!
Was hier sieht, ist dein Sehnerv:
Summ, was dir guttut,
summ, das Lied von Herz und Leid
für Mensch und Gott gib kein Neid:
Summ dich frei von Glut.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni