Istenem, háború pusztít világodban,
Golyót tesznek most gyilkos ágyúba,
Vörösen izzik a holdkorong,
Emberek ölik egymást, s mégis, a Föld forog.
Most nem él oly nép e világba,
Mely ne tört volna meg háborúba.
Függetlenségét kivívta USA,
1848-ban lángolt Európa.
Gazdag földjeit vér áztatta,
Hol van már az Anjou-ház hatalma?
Hm! Európa? Kelet támadását
Mindig magyar várta.
Parányi nép a Kárpátokba,
Trianonnál végleg megtört hatalma.
Vörös Hold felette volt legnagyobb,
Mikor '56-ba meghazudtolta a Csillagot.
Márai is New Yorkból üzent,
Haza jönni, gyáván Õ sem mert.
Most itt vagyunk, magunkra utalva,
Országunkat kettészeli a Duna-Tisza.
Mindenhonnan ordít a szennyes politika,
Hol a népnek munka kell, nem vita.
Mindenki döntse el, jobb, ha a Hold vértõl mocskos,
Vagy hazugság szennyétõl sötét foltos?
