|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Itt van sok rossz tanács,
Szitok és ártalom,
Mind láthatatlan rács,
Kimondott fájdalom,
A szó az néha úgy fáj,
Mint emlékek a hegben,
Akár a pusztuló táj,
Mit semmi nem tart egyben,
Mélyen szántó álmok,
Elvarázsolt kertje,
Én alátok szállok,
Fiktív sírvermembe,
Hogy ne is halljak senkit,
A csend legyen a társam,
S az egyetlen mi enyhít,
Mindazon amit láttam,
Hogy ne gondoljak ennyit,
Erdőket rejtő fákra,
És ne lássak már semmit,
Mi így szökkenne szárba,
Elvárások súlyától,
Rég rogyadozik lábam,
A nulladik órától,
Amint emberré váltam,
A hangokból elveszek,
S azokkal majd kiáltok,
Amivé én itt leszek,
Nem az amire vártok,
A hangok közt elveszek,
Többé sohasem láttok,
Hagyjatok, mert elmegyek,
S hiányotokká válok. |
|
|
- május 30 2019 13:33:32
Szép vers. Szeretettel, szívvel gratulálok! 
Zsuzsa |
- május 31 2019 11:42:10
Jó kis verset írtál és szépen. Élmény volt olvasnom.
Vivát!
KíberFeri  |
- június 19 2019 10:44:56
Köszi nektek! |
- június 19 2019 10:44:56
Köszi nektek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
