|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ha tudjuk, ki számunkra oly fontos,
Nem élhet sokáig, mert betegsége súlyos,
Bármit ami segít, megtennénk mi érte,
Hogy a jó Istenünk, életét megmentse.
S bár tudjuk, hogy ez úgyis lehetetlen,
Mégsem vesszük tudomásul sohasem.
Nem hisszük el az utolsó percben sem,
Hogy a sors, sokszor ilyen kegyetlen.
Tehetetlenül vergõdünk sorsa felett,
S a kínokat vele együtt éljük meg.
Szenvedünk mind a semmittevésben,
Mert már nem tehetünk semmit sem.
Szívünk keserûségét nem mutathatjuk,
Kimondhatatlan fájdalmunkat takargatjuk.
Próbáljuk a hátralévõ idõt megszépíteni,
S a hitünket, mi elhagyott megerõsíteni.
Napról napra csak várjuk a csodát,
Mit Istenünk hátha, mégis nekünk ád.
S mikor látjuk, a segítség nem érkezik,
Fejet hajtunk, mert Istenünk ítélkezik. |
|
|
- április 04 2008 09:20:07
Így igaz, Isten akarata elõtt mindannyian meghajlunk!
Nagyon szép, szomorú vers!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 04 2008 14:41:13
Vannak az embernek is határai, amin túl már semmit nem tehet, de vigaszt nyújthat mindig, az utolsó percekig.Ezt írtad meg szépen e versedben keserûen, de igazságosan. |
- április 05 2008 03:16:52
Mélyen együtt érzek , mert most élem át, Szép a vers: Ildi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
