|
 Vendég: 62
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Lovagiasság tüze emésztődik bennem,
Helyet kapott ott, ahol a szívem nem,
Elvek, erények, s eszmék óvnak engem,
Mikor a bús magány környékezi lelkem,
Érzelmek híján ridegen, mint a hűvös fém,
A bátorság és az igaz szó mi mind enyém,
A szeretet koldusaként, akár a kemény kő,
Nekem nem jutott más, csupán az emelt fő,
De szilajul állva, mindkét làbbal a föld színén,
Foltot nem ejtek soha a szerelem köpenyén,
Ha éltem arra hajt, és magamra hoztam e bajt,
Majd a magam módján üvöltöm túl azt a zajt,
Amit a magány tengerén visszhangzó orkán,
Úgy zúdít felém, ahogyan csak kifér a torkán,
Mikor az üresség kényszere tévútra hajtana,
S bennem lobogó lángokat benzinnel oltana,
Nem hagyom, hogy magába igyon a világ,
Mint egy hangyát a réten a sokmillió virág,
S, hogy megmentsem az igazi érzelmeket,
Vándorútra küldöm buta, esendő szívemet. |
|
|
- február 23 2019 12:47:42
Remek versed szeretettel olvastam. Szép napot kívánok: Zsuzsa |
- április 14 2019 10:15:25
Köszi! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
