Napkorong

Mintha az álmok felsorakoznának:
most én jövök,most én is beléd szállok.
Keringjenek sosemvolt, fojtott vágyak,
lassítsanak halvány, siető csókok.

Ott vannak még kusza mélytudatomban,
vagy zsebbe bújtak olcsó szégyenükben.
Életszerűen már csak rajtad csattan,
bőrömre éghet félszeg éji csendben.

Tekervényes, bujkáló ifjúságom
hegedűszava ablakkal nem nyílott.
Udvaron túl száz ábrándos dallamom
ahhoz repült, ki éppen erre vágyott.

Magyar szívemben megrendült egy érzés,
oly féltett kincsem, múltbéli és enyém.
De az a másik, hogy most sincs megértés,
nem ősi átok, új rendi ültetvény.

Jól elkábítottak engem s titeket,
jogosítványaink el-elvették sorban.
Szerelem címén épp úgy az enyémet,
azét is, aki most ég tüzes korban.

Jól tudjátok, a 'hol a piros játék'
nagy bűn ellenem, ki sohasem játszik.
Alamizsna, rossz szándékú ajándék,
nem az én játszmám, másnak sem igaz hit.

Büszke vagyok hősi magyar tettekre,
világdíjként nyíló virágesőre.
Tudom, miért maradtam vézna egyke,
tudom, kamasz szeme hogy sandít nőre.

Rongyos nyomor az életével játszik,
nem küzdöttem soha ilyen sárkánnyal,
Barátok emléke oly sokszor jár itt,
ha tűnődésem kardot ránt a mával.

Tudom, új eszmék fogják ceruzámat,
régi-új kezek mégsem bírnak velem,
hiszem, hogy aki érzelmekre támad,
apróbetűssé váló történelem.

Ne ijesszenek betűrontó rácsok,
fogságomból már menlevelet kaptam.
Nem fog rajtam újmódi gennyes átok...
Kedves, megvéd még gyenge, szabad szárnyam!

Ernyőt tartok, ha mások támadnának.
Békés helyekre tarts velem,galambom.
Rabja vagyok hűség-osztó váradnak,
hidd el nekem, ha éneklem, ha mondom!