|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Jaj... mi volt belőled hozzám a legközelebb?
Az árnyékos hajad, vagy a nehéz homlokod,
vagy talán a kezed... amelyből a forrásnál
tölcsért formáltál és abból itattál?
Vagy az ifjú hangod..., mely sokszor elvarázsolt,
körbefont, oktatott utat mutatva,
vagy a szemeid, melybe belefért az egész világ,
s ha szemhéjaid felnyitottad egy új irány tárult elém, míg a szemeim felfelé néztek?
De... az én hangom az idő múlásával megkeményedett,
és nem tudom a hajam sem a téltől megmenteni,
szemedbe nézve ugyanazok a vágyak égnek bennem,
elrepít oda, ahol még az idő sem véges,
felidéző az érzés tiszta borzongása... az első érzelmek titkos remegése.....
Ó, Istenem... feledhetetlen az első szerelem.
|
|
|
- január 30 2019 10:35:33
Gyünyürű vers, érdemes volt ma felkelni! |
- január 30 2019 15:07:57
Csodaszép vers. Szeretettel olvastam: Zsuzsa  |
- január 31 2019 09:32:51
Ez a versed engem is elvarázsolt, csodás érzések kavalkádja jelenik meg benne.
Szeretettel: Vali. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
