|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Nézd, hogy megöregedett az a fa
amely alatt mi kéz a kézben üldögéltünk,
s bámultuk a fényes csillagokat
holdmentes őszi éjen, s áhítva fürkésztük,
megpillantjuk-e az Andromedát!
Emlékszel? Azóta sok-sok évet megéltünk,
még hallható a csillagszerenád,
s ott fent az űrben még mindig lobog a fényük.
Emlékszel, mikor álltunk a parton,
a szél vad vihart kavart, s zizegett a nádas?
Fodrokat festett, s fújta a lantot,
az ezüstképű hold épp ott fent állt tótágast.
Emlékszel mikor felhők felett szálltunk
úgy meghatódtunk, még a torkunk is berekedt!
Jajgató Földünk szívünkbe zártuk,
most is, ha reá gondolok, vadul ver szívem.
Jó lenne fent könnyeden lebegni s
s onnan nézni a még szép kék bolygót, a lázast!
De jó lenne holdkomppal kutatni
rá gyógyírt, Nasa te is készülsz megmenteni?
Milliárdnyi fénylő csoda, büszke
galaxis, szépségeddel nem tudok betelni!
Az űrszemét kering, levél is hull...
Földdel együtt meddig lehet kizsigerelni?
|
|
|
- november 15 2018 00:00:51
Kedves Zsuzsa !
érdeklődéssel olvastam szép versedet,
Szeretettel gratulálok
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
