Napkorong

XXI. század, METRO

Vasalt bakancsban érkezett, csikorgott az érc,
Majd fújtatott egyet, s élettelenül megállt;
Degeszre tömve, hiába ordított, - "ne még"!
- Míg ingere támadt, s kifordította gyomrát!

Szusszan kicsit, de múlik a futó perc,
Emitt egy hontalan, ott egy idegen;
- Kér, követel, elvesz, ellök, köp egyet,
Vagy van, ki a bûzét engedve szellent!

Itt a mocsok, elhasznált, degenerált világ,
S ha belépsz a mennyei ajtón, álom-két-perc;
Hang szól, - "vigyázz, ajtó zárul", - "Klinikák"!
Majd bágyadt az álom, százhúsz másodperc.

Újból csikordul, s megint fújtat, - vár,
Új az inger, megint nyílik, - hányhat már!

20080210
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!

Hozzászólások

reitinger jolan - április 02 2008 16:16:11
Louis ! Errõl beszéltem Neked, ha olyan verssel találkoznak, amin egy picit el kell gondolkodni, nincs vélemény!!! A való világgal szembesülni erre próbáltam én is néhol, némelyik versemben......
És most szusszanok ,és ezért nem megyek a városba, s kerülöm az embereket, már akit ki kell.
Most nincs idõm, de igyekszem a szókincs témánál felvetettek szerint írni, remélem érdekes lesz, de az is lehet, hogy magunkra maradunk ezzel is.
Üdv.J.

LouisdelaCruise - április 02 2008 16:49:00
Köszönöm, kedves Joli!

Bevallom, hogy ez a vers, egy reggeli kávé elfogyasztása közben született!
- Az igazat megvallva, nem is a Metro-ról szerettem volna írni, de így sikeredett!
...- Megjegyzem, a verseimet a feleségem nem olvassa, de ezt felolvastam és egybõl megértette, hogy mirõl is szól, ami mégkülönösebb, - tetszett is neki!
- Tulajdonképp, pár perc méla-álom egy Metro kocsiban, a nagyvárosi zajjal, a piszokkal és a tömeggel körbezárva!
Én is szusszanok egy picit, - az "angyalaim" között!