|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Koraszülött hajnalokon az agyam úgy zúg,
Mint egy hegyes tű panasza a varrósorban,
Végtelennek tűnő gondolatok hangja búg,
Ha a felét érteném se csinálhatnám jobban,
Mert csak dobban, pumpál, s a vére hajt,
Pár pillanattal ezelőtt még se hang se kép,
Most meg vonaglom ezt az éber morajt,
Az álmok után matt elmém ébrenlétbe lép,
Hát mit tehetnék, a hús az hús, olyan igazi,
És emberként e földön néhai időm véges,
Lehetne ezen még rontani, s akár igazítani,
De az eredmény kicsit sem lehet kétséges,
Annyira halandó vagyok, hogy az már fáj,
S fáradt vagyok hogy őszintén utáljam ezt,
Az életem monoton, egysíkú, puszta táj,
Rég karcosra játszottam itt minden lemezt,
Kissé tán fakó, s gyűrött vagy az éveiddel,
Megsárgult papírod bejárta az egész felét,
De soha még egy pillanatra sem hagyott el,
Pont olyan mint mikor rám zúdította színét,
Egy jól elkapott pillanat, mi mindig újat mesél,
Àm lelkemben egy örök, állandó szegletet véd,
Nem számít kint nyár tépáz, vagy tomboló tél,
Én ezen a képen szerettem nagyon rég beléd,
Nem szàmít, kint nyár tépáz vagy tomboló tél,
Bennem egy pillanat alatt örök tavasz lettél,
S ha létezne olyan törvény, ami emiatt elítél,
Örök idökre számkivetetté, s bűnözővé tennél.
|
|
|
- szeptember 30 2018 12:32:52
Elgondolkodtató, szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok: Zsuzsa |
- szeptember 30 2018 12:35:50
Komoly, remek alkotás! Szeretettel. Éva |
- április 14 2019 10:16:23
Köszi nektek!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
