|
 Vendég: 51
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mint az életet adó tavaszi szél, mi lágyan felém kél,
Lelkemben minden szavad csengő hangodon él,
Csak a szívem remegi rettegőn, hogyha elveszítelek,
Ha holnap már nem leszel nekem, tovább én sem élhetek,
Mint a túláradó tengerek pokla, úgy öntene el a hiàny,
Bármikor ha egymagamban megkörnyékez a magány,
Csak egy mozdulat, egy pillanat elég, hogy reàm találj,
És a végtelennek hitt ürességből egy szép világot kreálj,
Amikor nem tudom ki vagyok, már csak benned bízhatok,
Ezer álarc között is megtalàlnàd, aki tényleg én vagyok,
Te a jobbik felem vagy, aki nélküled soha nem lennék,
Ha nem vagy nekem, a mennyből is mély pokolba zuhannék,
Nem kell nekem Isten, általad mindig lesz kiben hinnem,
A megváltásnál szemeidben ezerszer többre leltem,
Minden kétségem a múlté, ahogy az éj is a hajnalé,
Hiszen reám vigyázó tekinteted egy igazi angyalé,
Az élet véges óceánján, néha csak sodródva az àrral,
Part nélkül elveszetten kóboroltam végtelen hiánnyal,
De te a horizont csillagaként, utamon végig úgy vezettél,
Hogy nálad vetett partra végül ez a hűvös tavaszi szél,
És mikor sorsom betöltöm, mert már nem lesz helyem a földön,
Nem kérek én semmit, csak egy mosolyt adj még kölcsön,
Hogy az még nálam legyen, ott is hol nincs már semmi sem,
S az örökléten túlra csupán gyönyörű emléked vigyem.
|
|
|
- szeptember 28 2018 09:16:08
Szomorú szép vers. Meghatott nagyon.
Szeretettel
Gizi |
- április 14 2019 10:17:15
Köszi!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
