|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Versben és európai stílusú haikuban…
Van ám nekem is egy vágányom,
Ezen megy az életvonatom.
Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott,
Mint amin, harckocsi hadtest át haladott.
Csak araszolok előre, ködben, kitérő nélküli pályán,
Innen máshová menni nem lehet, az én sólyám, életpályám.
Sokszor érzem azt a talán lehetetlent, hogy egy vad rohammal…
Mint egy herélt trójai faló, csak rohanok szembe magammal…
Itt nincs bakter, nincsen semmilyen mozdonyfordító,
Jó, ha vizet találok, ami, csak tankolható.
Ahogy robogok araszolva, átsüvít a vad szél a pusztán,
Ha meg kell állnunk, mozdonyom türelmesen, csak csühög a vártán.
Hogy ne vigyen el a szél, lecövekelem magamat a peronon,
A régi kocsin az nyitott, nem jó így, csak reménykedek toporgón…
Végig éreztem, akartam én egész úton… szeretnék boldog lenni,
De sors lemaradt induláskor, ezt nem lehet táviratilag tenni…
Menekülnék én már, remegve ölelő karokba,
De sorsom nem játszik, én vagyok a… küzdő talonba.
Fülkémben zárral fordul a rézkilincs,
Ez az én értékem, nekem másom sincs.
Tudatomban kéne kilépnem a semmiből,
De vonatos vagyok, segítségem nincs kitől…
Rohamban vagyok,
Keskeny vágányom, utam!
Életem, csapdám…
*
Uralkodik az
Elmém, vágány meg marad…
Lét, merre halad?
*
Egy hang hűvösen
Csak belesúg fülembe.
Még váltó sincsen…
Pöre kocsimon, csak oda-vissza, mint egy megszállott futok,
Ha bemegyünk egy alagútba, nagy félelmemben jódlizok…
Fel is kéne már lázadnom, az időm már ezt követeli,
De mozdonyfüst betakar, és a szememet is könnyezteti.
Ha rám lőnének, találatot is kapok, mondhatnám, hogy ég a ház,
De még a lakástüzem is olyan, hogy nálam semmit el nem odáz…
*
A hegyoldalban,
Hallom, vadkutya vonít.
Békés éjszaka!
*
Nincs már semmi lehetőségem, én innen kitörni nem tudok,
De mélyen magamba zuhanva, tovább, előre vonatozok.
Ritka élménnyel lepem magam, néha pőre kocsin, andalgok.
A vasúti sín két oldalát is megvilágítja a Hold,
Tükörbe nézve gondolom, öreg-magad Te már, ne vakold.
Vecsés, 2016. június 10. – Kustra Ferenc
|
|
|
- augusztus 05 2018 12:24:00
Kedves Feri!
Kétségbeesés és kilátástalanság uralja versed.
Elgondolkodtató mély gondolatok.
,,Fülkémben zárral fordul a rézkilincs,
Ez az én értékem, nekem másom sincs.
Tudatomban kéne kilépnem a semmiből,
De vonatos vagyok, segítségem nincs kitől…''
Annak ellenére, remek és szívszorongató!
Átérezve, szívvel olvastalak.
Szeretettel, elismeréssel gratulálok remekedhez!
Margit   |
- augusztus 05 2018 13:07:55
Kedves Feri !
A vasúti sinek sokaknak a tragédiája volt az életben.és a magad rejtelmes
életében,amit mesterien ábrázoltál,félreérthetelen vajjúdás az életben.
Tehetséged kimagasló ezen a téren
Szívböl gratulálok
Tibor |
- augusztus 10 2018 16:53:24
Margitusin kedves, köszönöm az olvasást és a kimerítő véleményedet.
Köszönöm a "remek minősítést és, hogy szeretettel, elismeréssel gratuláltál is.
KíberFeri |
- augusztus 10 2018 16:54:12
Tibor kérlek, köszönöm a látogatásodat, a véleményedet, az elismerésedet és, hogy szívből gratuláltál is.
KíberFeri |
- augusztus 10 2018 16:54:33
Tibor kérlek, köszönöm a látogatásodat, a véleményedet, az elismerésedet és, hogy szívből gratuláltál is.
KíberFeri |
- augusztus 10 2018 16:55:34
Melinda kedves, köszönöm a véleményedet.
Külön köszönöm a "remek" minősítést és a szeretetteljes olvasásodat.
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
