Emlékszel még rám kedvesem
Egyszer azt mondtad "te vagy a mindenem"
Megesküdtünk, ez mindig így marad
De álom lett csupán az összes gondolat
Emlékeimben õrzöm csupán szép arcodat
Fáj e még? mindenki ezt kérdi
Szívem hasad szét, de ezt senki nem értheti
Így hát nem felelek semmit
Csak egy néma mondat hagyja el a szám
Kérlek ne hagyj itt
A novemberi esõ majd ezt is elmossa
Csak várnom kell a fényes holnapra
S ha eljõ az idõ boldog leszek
Szép kedvesem utána csak téged szeretlek
A remény hal meg utoljára
Így hát várok rád drága...
denes - március 30 2008 04:27:06
Legyen így, hiszen a remény mindig bennünk él.
Hegyman - március 30 2008 07:17:59
Ismerõs érzés! Én is várok bár tudom nincs értelme! Bízok valami csodában! Bízz Te is, ha meg sokáig nem jön akkor jön majd valaki más. Talán!
ZETA - március 30 2008 12:30:07
Vannak véletlenek, vannak éretlenek, de az idõ az mindent megérlel még a véletlent is.Várni jó, ha van remény, ha nem várunk mint madár elszállunk. Remény reménye a remény, de nem az ényém.Tetszik a versed.Üdv.: ZETA
gondola - március 30 2008 19:39:12
Szép szavak. Biztos mindenki átéli, legalább egyszer... és látod, mennyien túléltük? Aki menni akar, hagyni kell! Talán kegyetlen, de igaz. Kívánom pihenjen a lelked, hogy azután bátran nyithass más felé!
