Napkorong

Tegnap ezt olvastam az Fécen Klopfer Szandrától:

Szeretnek irni egy verset arrol ami
az elmult ket honapban tortwnt velem.
De nem tudom hogyan is kellene.
Nincs tehetsegem sajnos.
Csak szeretnem ha ezaltal
megertetnem par emberrel hogy a tetteik
milyen hatassal vannak masok eletere.
Egyenlore ilyen de nem tudom befejezni...
Es nem is tudom jo e :)
Hogy nagyjabol tudjatok mirol szol.
Beteg vagyok es a betegseg mellett
kuzdenek a lombikert de ketes hogy lehet
mert mindig kozbejon valami.
Munka ...sok gonosz ember van
es amit szivbol csinaltam eddig most elveszik.

A remények rabja lettem

Ha elmeselnem, vajon meghallgatasra talalnek-e?
Vagy egyszerűbbnek tűnik tudomást sem venni róla?
Miként tapossák el a rózsákat,
És a tüskéiket megtartják örökre.
Vajon a reménység megment-eA
Attol ami elkerülhetetlen?

Leveleim lehullanak egyesével de szirmaim meg epek.
Minden egyes szirmomra egy reményteli szó van írva,
mint harmatcsepp ragyog fel:
Gyermek, család, egészség, munka.
Vajon akik szirmaimat tépik belegondolnak-e abba amit tesznek?
Miként megy tönkre egy élet,
Reményt vesztve, ....

Elolvastam, és egy óra múlva ezt a verset küldtem vissza Szandrának:

A remények rabja lettem

Ha elmesélném, nem is tudom
meghallgatásra találnék-e?
vagy tudomást sem venni róla,
már az, sokkal egyszerűbb lenne.

Ha eltapossák a rózsákat,
tüskéje megmarad örökre,
vajon a remény, az megment-e
vagy életem, így teszik tönkre?

A lehulló rózsa levelek
oly búsan integetnek felém,
és ott a kis rózsa szirmokon
mint harmatcsepp, csillog a remény.

Gyermek, család, egészség, munka,
itt e rózsakertben ér véget,
ti, kik ezt teszitek látjátok, hogy
miként megy tönkre egy élet.

Klopfer Szandra szavai után, írta Mucsi Antal-Tóni