|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ölelő karjával a gyűlölő imádat
Lépdel a burjánzó sivárság felé,
Tomboló nyugalom, mi belőle árad,
Alkotó pusztítás szemében ég.
Hallom a zajban a csendet,
S látom sötétben a fényt,
Mozdulatlan rohanok előre,
Várom ami elmúlt rég.
Ordításom néma hangzavar csupán,
Körülöttem zsúfolt üresség,
Színekben pompázó színtelen élet,
Minden oly egyforma, mégis ellentét. |
|
|
- július 20 2018 05:55:00
Remek versed szeretettel olvastam |
- július 20 2018 09:36:38
Köszönöm ;) |
- július 20 2018 14:32:30
Nekem is van egy hasonló versem (ilyenek vannak benne, hogy "a mozduló szoborfej hátrálva támad" - a szinte kizárólag kontrasztból épített költemények jó kísérletek lehetnek annak érzékeltetésére, hogy miként tudnak hatni adott szavak, kifejezések külön-külön, illetve együtt. üdv.: párducos/Árpi |
- július 20 2018 18:12:08
Érdekes, jó is!
Szeretettel olvastalak:
KíberFeri |
- július 24 2018 09:09:23
Köszönöm, hogy olvastátok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
