Napkorong

Ránk... fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló!
Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható!
Itt van a valóságunkban jóformán minden nap,
Vasárnapi misén is erről prédikál a pap.

Miért csak ámít...
Bennünk él, felcsillan, de...
Olyan ritkán lesz való.

Becsap bennünket,
Néha villódzik s tovább
Mi csak várjuk a csodát.
*

A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség,
Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség...

Mindig nagyon fáj,
Ha nem teljesül vagyunk,
Reményvesztettek leszünk.

Amikor a vágy
Gyötri testünk, a téboly
Kerget. Reményünk elvész.
*

Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön,
Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön.

Küzdünk szüntelen
Bármibe kapaszkodunk
Hogy teljesüljön vágyunk.

Fel sosem adjuk,
Azért is, csak harcolunk
Ha csepp reményt még látunk.
*

Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik...
És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik.

Elérhetetlen
Reményekben ringatva
Magunk, múlik életünk.

Ábrándot űzve,
Talmi reménységekkel
Tengessük az életünk.

Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe:”Néha villódzik…”

Hozzászólások

Tiberius - június 16 2018 21:36:43
Kedves poetatársak !

Az élet egy megpróbáltatás mindenki számára s mire elérünk a végéhez
felmerül a kérdés,vajon megérte -e ? Igen megérte mert ha semmi de a
remény ami ki kell,hogy tartson az utolsó napon

Szeretettel olvastalak és gratulálok : Tibor

orok szerelem55 - június 16 2018 23:12:58
Kedves Tibor!
Köszönjük szépen az értő véleményed és, hogy szeretettel olvastál minket és gratuláltál alkotásunkhoz.
Öröm nekünk a látogatásod.
Szeretettel: Margit

KiberFeri - június 17 2018 09:49:37
Tibor kérlek, köszönjük, hogy szeretettel olvastál minket és a felemelő, egyetértő véleményedet is.
Köszönjük külön a kedves gratulációdat.
KíberFeri