|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Olyan sokszor évődök azon, mi lesz velem majd egyedül,
Hogyan él ki sorsától sohase fél, mégis előle menekül,
Mi lesz ha az elmúlás reám borítja fakó színű fátylát,
És gyermeki szívem belül többé már nem hajszolja álmát,
Ha a szivárvány végén nincs arany, hát nem nagy kaland,
Az út odáig úgyis örök, s mindig csak szűz talány marad,
Nem az a fontos elérem e, hanem az, hogy van egy cél,
Miért a kezdet megfogant, s mi bennem a legvégsőkig él,
Hát nem akarok úgy felnőni, hogy sosem lehettem gyermek,
És nem akarok úgy sírba dőlni, hogy felnőtt nem leszek,
Nem akarom azt érezni, hogy lassan elveszítek mindent,
A múltamat, a szép jövőt, s az időt mi e jelenre ébredt,
De hiába minden törtetés, a világ akarata most is szent,
Hátrahagynak őseim, s egyszer én is elhagyok mindent,
Fennkölt eszmék ha hallatok, és még szárnyalnátok vélem,
A szívem nektek megnyitom, miben ócska kincseim védem,
S ha magamra is hagy minden, amit valaha még szerettem,
Egy olyan életben ez nem fáj, ami mélyre temetne engem,
Zokszó nélkül vállalom azt a felszentelt ős magányt,
Ami a bennem zokogó kisgyermeknek újra otthont talált,
Tükröm mélyén a szemek fénye ezer meddő kérdést rejt,
Ám válaszok helyett hiábavalón lélekvesztőm így felelt,
A szivárvány végén nincs arany, de tudod nem nagy kaland,
Az út odáig úgyis örökre már csak egy szűz talány marad. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
