A szerelemnek árnyékában, terád nézek!
Kérdezlek de nem felelsz!
Mért nem?
Mért?
Kérdezem de, választ nem kapok nem is kaphatnék!
Mert nem érdemlem válaszod, szeretlek és remélem viszont szeretsz!
Remélem álmom, nem válik valóra!
Hisz minden rímem tõled kaptam de álmomban látni véltem:
De nem is mondom, mert megtudják álmom!
Melyben elveszítettelek!
Fájó lelkem megfáradt, melyet látni véltem saját érmem
Hisz az érem oldalán boldogság avagy fájdalmas halál!
Élet nélküled hisz annyira szeretlek, hogy leírni nem lehet!
Szeretsz?
Kérdem és elhiszem a gyönyört!
Hisz édes hangod hallani mámor!
Édesem, szerelmem!
Beszédem favatkán nem érhet ha nem talál érzõ lelket!
Hisz minden melletted töltött perc egy pillanat
És minden nélküled töltött óra egy évtized!
Félõ lelkem terád bízom, de szerelmem!
Szeretlek lelkem bizalmát neked adom
Tégy vele amit a szíved diktál hisz befolyásolni:
Nem!
Fájdalom a lelkemnek!
Lelkem, szerelmem: befolyásom csak annyi legyen, amit érzel irántam!
denes - március 27 2008 17:56:11
Rómeó és Júlia jutott eszembe e monológ olvastán.
Kadzsesz - március 28 2008 20:05:47
Ó köszönöm de nem írtam semmi hasonlót szerény tudásom szerint!
Bambocha - június 09 2008 18:46:28
hát Karesz,gratula neked...mivel nem sûrûn jutok ide fel,ezért bocsáss meg h csak most irok kommit :$ sok sikert és sok ilyen szép versikét néked cupppanat
cupppanat
