|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Dőlhetnek világok romokba, vagy
ablaktalan
állnak házak vakon, szürkén, némán,
mozdulatlan,
élet híján. Az idő mégis telik,
a perc illan,
mint novemberi pille szárnya,
hangtalan,
mint falióra ingája, jár kitartón és
lankadatlan.
Történés az is, ha fanyar, füstös
őszillat van,
csak a lélegzésem fúj riadót még
staccatóban,
a csend az avarra roskad. A lélek
halhatatlan. |
|
|
- március 10 2018 11:24:35
Magdi kedves, igen jó lett és köszönöm, hogy olvashattam.
Eszmefuttatásod, egyszerűen nagyszerű!
Poétaöleléssel és szeretettel: gratulálok!
KíberFeri  |
- március 10 2018 12:43:01
Nagyon köszönöm az értő szavakat és a gratulációt, kedves Feri.
Szeretettel: Magdi |
- március 10 2018 19:47:25
Elgondolkodtató, szép vers. Szép estét kívánok! Zsuzsa |
- március 11 2018 12:35:03
Kedves Magdi, az idő megállíthatatlan.. csak úgy elsuhan mellettünk.
Az életünk lassan véget ér, de lelkünk halhatatlan...
Nagyon tetszik versed!
Szívvel, szeretettel olvastam, elismeréssel gratulálok!
Margit |
- március 12 2018 17:39:35
Köszönöm szépen véleményeteket, örülök, hogy tetszett - kedves Zsuzsa, Margit!
Szeretettel: Magdi |
- március 14 2018 15:33:03
nagyon szép! Csak merengve olvasgattam ...valika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
