|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Nevetség tárgya már az is, hogy lélegzem,
Ha mosolyom az egy bűnöm, hát vétkeztem,
De életem több annál, mint holmi komédia,
Persze nem baj ha vicces, addig sem tragédia,
Bele adván apait anyait, még éppen csak elkezdtem,
Alig pár évvel csúfoskodik a fiatalság mögöttem,
Nem éltem eleget tán ahhoz, hogy, komolyabb legyek,
De azt hiszem hogy annál amúgy is több lehetek,
Szellő a szélben, mely messzebre ér mint a szélcsend,
Képzelet az elmében mely bizarr álmokra ébred,
Vénülő pojáca ki mindig az első meccsét játssza,
Könyvben lévő üres lapok végtelen netovábbja,
Jó ez így, jó nekem mígnem majd belefáradok,
De rajtam még majd akkor is mosolyogjatok,
Hisz csak addig maradhatok itt, s nem leszek árva,
Míg sorsom súlya az enyém, s azt senki se bánja. |
|
|
- március 01 2018 18:24:50
Kedves ILLC!
A sorsod a tiéd, amit rád szabott, úgy kell tovább menni utadon. Szép összegzés ez a vers, mennyi érzelmet felölel. Hangulatok széles skáláján citerázva, komoly mondanivaló bújik meg a sorok között. Legyél még nagyon sokáig velünk, ne csak mi mosolyogjunk, hanem te is, hiszen nem élsz hiába.
Szeretettel olvastalak: Vali.    |
- március 07 2018 11:08:05
Köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
