Napkorong

Barna hajad, barna szavad lobog:
a lelkemben üszkös templom-romok,
kevély kripták helyén agyag, homok,
utunk mentén sok-sok gyászolatlan halott.

Töppedt emlékek között kanyargunk,
lángod arcomon imbolyog:
boldognak deklarálsz, mivelhogy
én már nem hiszek, hanem tudok.

Igen!
Bocsánat úgy sincs!
Hiába kérés, gyûlölet.
Füstünk nem száll égig,
az sem lesz, aki eltemet.

Országút szélére vetett ország
Kilenced, tized, ebek-harmincadja-ország,
kerékbe tört, karóba húzott ország,
Mohácsnál elpusztult úri-bitang-ország,
országok-közt-ország-ország

-és tavasszal újra indulnak a hordák,
nyárra ismét apajog, vallás és robot,
fáklyád szabad, tiszta emléke csak, õszig
barnán szítja bennem a tudós haragot.

Hozzászólások

denes - március 21 2008 11:23:58
Nagyon hazafias érzeletû volt.

Gabor mester - március 21 2008 13:06:52
Egy szovjet tiszt lányának írtam, aki 6 éves koráig nem tudott magyarul, azután történész lett - és a csoportvezetõm, "anyám helyett szinte az anyám". Õ cssaládon belül érezte azt, amit mi 35 évvel ezelõtt országosan... Jókat énekeltünk együtt.

szoszircsi - március 21 2008 16:29:26
[b]Tetszik a stílus ahogy és amit írsz...ez a " barna szavad" észbontó...de a "lángod arcomon imbolyog" is egészen fantasztikus kép...gratulálok szeretettel [/b] szí.

Gabor mester - március 21 2008 16:51:22
Köszönöm, szoszircsi, és szégyellem magam, hogy nem tudok naprakész lenni legalább az engem olvasók mûveiben... Beugrik egy kép, a zenei elõadóban ülök Márta mellett... Aztán "a Bartókban" (kiemelt hangversenykórus) segít pótolni a gégediétám miatti kiesést. Más vette el, de legalább kórustag... A 40 éves találkozón nem láttam. Szerelmi gyöngédség helyett (zömmel!) tudós haragot szított bennem akaratlanul is - ez kitart, mert 40 év után sem érzek másként...