|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Avagy az öregség filozófiája…
Fázósan ülök, fogam is összekoccan,
Révedek. Szemezek a semmivel hosszan.
Hallom, mások nem is ismerik a semmit.
Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit…
Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem,
De nagy elutasítás lett osztályrészem.
Egyre jobban látom, bennem van a hiba,
Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba.
Én is csak azt csinálom, amit/és mások,
Nekem, azért sem sikerül, ez mit fájlok.
Mit a sorsnak: pokol-ég közt vergődő szív,
Mikor engem becéz: peches senkinek hív.
Tán’ kilétem alkonyának élvezetét,
Szürcsölőm, mert már örülök, hagy van még lét.
Bízok, hogy még nem vagyok ilyen öreges.
Üssek ököllel táblába, mint üveges?
Megvilágosodott elmémben igazság,
Csírája már kikelt, hogy nincsen igazság.
Boldogság jól eső érzése gyomromból
Hiányzik, mint egy jó poén a humorból.
Már csak csendes szemlélődéssel révedek,
Úgy látom velem ellentétes érdekek
Fonákjában csak a sóvárgás adatott.
Úgy érzem, feláldoznak, mint szűz leányzót.
Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc
|
|
|
- július 31 2017 14:18:45
Kedves Feri, eme versed valós képe a csalódásnak, kudarcnak, reménytelenségnek. Szeretném hinni, hogy a fekete nem ennyire feket midig.
A versed már 17 éves, hála a sorsnak még mindig osztod velünk érzéseid, írsz nekünk remek verseket.
Poétaszívvel, szeretettel: Margit  |
- augusztus 13 2017 14:38:08
Margitusin kedves, köszönöm, hogy voltál itt és a felemelő, vigasztalő, elismerő véleményedet is.
Hmm... az idő nálam sem áll meg!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
