|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Viharban a vízióm is viharos…
Viharos éjszakán, égzengésben, csöndes számadással,
Bűneinket üldöznénk, összefogva a lombhullással…
Súlyos, fekete felhők alatt fekete varjak közelednek,
Engem hagytak el… most, magányomba tömegesen megjelennek…
A halál, izzó peremén, életbe lehelhetsz még
Már eltűnt valóságod felé, ha félelmed elég
A hűvösödő időben. Krahácsolva szemerkél az ég
És vágyadat kívánod, kissé messzebbre, odébb tolni még?
Lóháton elvágtat a bolondos szél
Nem marad, már semmi újat nem mesél.
Amerre megy, könnytelenek, a száraz ráncok,
Útközben ugrat is, ha jön elé egy árok.
A szél uram, este már dalt pengetett, sor nyárfán,
Ő az útszéli művész, ki zenél, arra járván.
Lassan elmegy a nap, a sötétben már nem látni semmit,
De a szél itt van, uralkodik, körbeölel mindenkit.
Felnézve az égre tárul elém a mesés látvány,
Felhők oszlanak, ég kinéz, bámulom, mint kőbálvány.
Egyszerre csak, halotti csend lett,
Mára végzett, a vihar elment…
Ég kitisztult, csillagokkal kékre cserél,
Lábam alatt alszik egy lehullott levél.
Szél uram elvágtatott, ma már nem zenél.
Vecsés, 2014. október 8. - KíberFeri
|
|
|
- július 29 2017 18:51:38
Kedves Feri !
Érdekes gondolatok amit a vihar okozott,tetszett a versed
Gratulálok : Tibor |
- július 30 2017 11:29:09
Tibor kérlek, köszönöm, hogy voltál és, hogy olavastál, meg az elismerő hozzászólásodat.
Nagy örömöm, hogy tetszett!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
