|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szikrázó napsütésben, a levegő forrón áll,
Egy apró szellő a semmiből megtalál,
A fák meredten néznek a sötétülő égre,
Nem készülök még fel a rosszhírhozó szélre,
A nyári meleg tovatűnt, hűvös érzés vadít,
A világra félhomály terült a nap már nem vakít,
Egy szélvihar a semmiből a kis szellőt kergeti,
S a világom összes porát tág szemeimbe veti,
Megtört faágakkal zúgolódó lombkoronák,
S az égig érő bánatukban felborult kukák,
Kóborló állatok mint riadtan tévelyegnek,
A krómszín égbolt alatt nyoma sincs èletnek,
Meghalt a nyár, vérét vette egy újabb vihar,
Nem zavar talán de kicsit mégis felkavar,
Ahogy engem is sodor ez a sehonnai szél,
Arcomon már mosolygás emléke sem él,
Arcomon gyászlepel fájdalommal mérgez,
Az érzelmek viharában veszít aki érez,
S én széttárt karokkal várom az esőt,
Majd megértek mindent ha a világ összedőlt.
Hiszen mint ki jól végezte dolgát, akkor elvonul,
S az égiháború tombolása békés morajjá csitul,
A nap fénye a felhők mögül dacosan előtör,
S kezdődik megint minden újra elölről. |
|
|
- július 02 2017 18:08:12
Csodaszép versedet szeretettel olvastam : Zsuzsa |
- július 06 2017 09:33:15
Köszi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
