Napkorong

Reggeltől estig nézek ki a nagy fejemből,
De nem látok semmit az álmos szemeimtől,
Ha viszket már a tudatlanság néha hajat mosok,
És heti kétszer ha úgy esik megborotválkozok,

Az idő rohan, megy a pénz, és közelít a vég,
Távol a szivárvány és mindig túl sötét az ég,
Ruháimba beleférek de a jövő héten már nem,
Pedig pár számlával megint csak kevesebb lettem,

Mit tehetnék? Hiszen az élet oly szép,
De ha élni szeretnék, ez már nem elég,
A reményből kezdek kifogyni már, ilyen korán,
Pedig sohasem voltam én ilyen nagyon puhány,

Mégis meddig élhet egy 26 éves férfi?
Ha már nem veszíthet el az égvilágon semmit,
És nincs esélye bármiért harcba szállni,
De egyetlen sorba sem képes beállni,

Óó meddig mégis élhet egy 26 éves éves kibic,
Ha már nincs esélye nyerni, és nem érdekli semmi,
Még csak kétszer 13at dobogott végig a szív,
De minél többet ver, annál kevesebbet bír,

Rajtam nem segít az ital vagy akármilyen lány,
Csak olaj a tűzre minden egyes újabb pohár,
Egy hamis mosoly pedig nekem mit sem ér,
Ne szeressen senki se az ócska pénzemért,

Engem nem oldoz fel fohász, és nem ringat el tánc,
Minden léptem csendítés amit a lábam porba váj,
Istenben meg nem hiszek a törvény magam vagyok,
Egyszer majd az életembe úgyis belehalok,

Mégis meddig élhet egy nyughatatlan férfi,
Ha még csak 26 de már elfelejtett félni,
Egy őrült világban ahol a seb neki is fáj,
Vörös vére hajtja csak egy újabb nap után,

Mondd hát meddig élhet egy 26 éves férfi?
Aki nem képes a saját bőrében megférni,
Hogyha örökzöld szívében mára merül az elem,
És a világnak is oly mindegy, vele vagy nélküle.

Hozzászólások

szomorufuz - június 17 2017 13:30:02
Mindig és újra van esély, van miért harcba szállni.
A remény mindig velünk van.
Gratulálok versedhez. Szeretettel - Szfűz

ElizabethSuzanne0302 - június 18 2017 12:21:31
Szép vers, a remény hal meg utoljára... szeretettel olvastam : Zsuzsa

ILLC G3C - június 23 2017 09:07:44
Köszi nektek