|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Te tudod csak
Könnyeim gyöngyén rezzen a fény,
igazán boldog itt vagyok én;
karoddal átfonsz, kezed fogom,
ajkam ha néma, ne vedd zokon!
Odakinn már a halál kaszál,
tépázott tollú madárka száll,
őszül a lanka, sárgul a lomb,
üveges szemmel bámul a domb.
Virágok szirmát fújja a szél,
beköszönt lassan újra a tél,
valami múlik - annyira fáj,
ruhátlan fáktól kopár a táj.
Egyszer csak vége, nincsen tovább,
elmúlnak majd a színes csodák,
s kihűl a fészek, verete jég -
didergő szíved szeret-e még?
Te tudod csak, hogy ki vagyok én;
te vagy a Nap, én benned a fény!
Ha kialszik majd parázs szemed,
akkor az égi arád leszek. |
|
|
- május 20 2017 10:07:33
Szépséges verset írtál! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa  |
- május 21 2017 15:03:32
Kedves hzsike !
Versed meghatott,gyönyörű érzelmes gondolatok.
Szeretettel gratulálok
Tibor |
- május 22 2017 17:19:36
Köszönöm szépen, hogy olvastátok a versemet, kedves Zsuzsa és kedves Tibor.
Szeretettel fogadtalak Benneteket. Zsike  |
- május 28 2017 13:47:12
Nagyon megkapó, tetszett.  |
- május 29 2017 15:33:22
Köszönöm, Beám. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
