|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Gyertyafények
a gyertyák nekünk, értünk égnek,
viasztestükben láng a lélek.
lobog a lélek imbolygó szélben,
fürdik a fénye tinta-kék éjben.
Fények vezérlik lépteinket,
beragyogják ünnepeinket:
templomi imánk áhítatát,
meghitt együttlétek hangulatát.
Díszítik a születésnapi ünnepi tortát,
adventi koszorún a karácsonyt várják.
Viaszkönnyek siratják a ravatalnál
zokogó gyászolók bánatát.
Emlékező gyertyák lángja
pislog a temetőkben,
hervadt virágok, koszorúk,
korhadt keresztek tövében.
Az ember – akár a gyertya –
élete rövid, törékeny teste
könnyen olvad, akár a viasz.
Lelke a láng, és ha szomorú,
vékony kanócát gyorsan égeti.
Amikor csonkig égnek a gyertyák,
többé már nem látjuk egymást.
Kialszik a láng, a kanóc még füstöl kicsit,
talán az élőkre emlékezik.
A holtaknak örök világosság fényesedik.
|
|
|
- május 17 2017 04:03:48
Kedves Sarolta !
Csodálatos ez a versed olyan sok érzelem van benne Szívböl gratulálok
Szeretettel : Tibor |
- május 17 2017 18:30:53
Mamuszka ! Szép versedhez szeretettel gratulálok.Ölellek. szinci |
- május 20 2017 10:19:52
Kedves Mamuszka! Gyönyörű verset írtál! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
