Egy régen elfeledett nyári este,
Egy elguruló kacajt a vízen leste
Az a rossz, pontatlan emlékezet,
Minek emlék kell, gyûjti a képeket.
A vízen a fényt megõrzi híven,
De az arcokat feledi szépen.
Az a régi fûzfa is meg van még,
De eltûntek a barátok, kik voltak rég.
Újul a táj minden évben,
Csak az arc változik, öregszik szépen.
