Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Szívedbe tetovált emlékekkel
A múlt vissza soha nem tér,
Minden pillanatban múlik az idő
*
Elmentél, s örökre elmaradtál.
Messze ment tőled az élet.
Mikor a nyár elköszön és őszre vált,
Ködpára telepszik a szívekre, lelkekre.
Könnyű fájdalmat okozni,
A szíveket mélyen megbántani.
Tűrni kell a meleget, a telet.
A tavasz megérkezésével
Vigaszt hoz a ragyogó fény.
Fáj a lélek, sajog a test,
Az emlékek messzire visznek.
Félelmeink között élünk,
Az idő megfoghatatlanságában
A remények is álommá lesznek.
Szinte hallható a mély csend.
Életünk egén halványul a fény,
Pára, köd gomolyog felettünk.
Ami volt, az nincs már rég.
A magányt nehezen bírod el,
Szívedbe tetovált emlékekkel,
Társad már csak a magány.
ElizabethSuzanne0302 - április 05 2017 18:29:07
Elgondolkodtató, szép versed szeretettel olvastam! Gratulálok! Zsuzsa
szomorufuz - április 05 2017 23:25:17
Köszönöm, hogy nálam jártál. Szeretettel láttalak - Szfűz
Deak Eva - április 06 2017 12:42:31
Drága Margó! Szép versedhez gratulálok! Itt a tavasz és próbálj te is kicsit kivirulni a nagy bánatodból.Erősnek kell lennünk bármennyire is nehéz. Puszillak. Éva
szomorufuz - április 06 2017 13:53:13
Évikém Drága!
Sajnos, a tavasz nekem nem hoz semmi jót, de igyekszem.
Köszönöm szavaidat. Ölellek szeretettel - Szfűz
orok szerelem55 - június 17 2017 15:42:16
Kedves Szfűz, szomorú, őszinte soraidhoz szívből szeretettel gratulálok!
Ne csüggedj, légy erős azt kívánom Neked!
Margit
