|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Távolodom. Hátra hagyom gondom, bajom.
Átsuhanók. Minden létrafokon megbillenők,
színes szerpentines csillaglesők,
málnahabos kicsi szemfényvesztők,
néha sírós, hitehagyott. Mikor naggyá
lehetnék újra, eltünt világom mögé bebújva
leskelődnek félszeg álmaim. Szárnyaszegetten,
"merész" énemnek remegő szárnyain.
Messze futok. Elmaradnak a hétköznapok,
gondok-bajok. Magam vagyok. Bennem
erősödnek kicsik, nagyok. Halk sóhajok.
Kínoz hiányod, bírod, kiállod az időszabta
próbát, vigyorral a csigaléptű órák
csak menetelnek, velem csendben feleselnek.
Szemed színét keresem a sötét helyeken.
Barna göröngyökben, ha porladnak talpam alatt-
szemed melegével retinámon maradsz.
Az éjben langgyal rámtakar, s a hajnal
derengésében jólesik hordani azt.
Eláraszt örömcsöndben, mintha valamit mondana
az első napsugár-szirom: "Szeretlek" rebegi a szót
a szám, vagy inkább ezt most leírom.. |
|
|
- április 04 2017 12:13:04
Érdekes,szép gondolatok,gratulálok
Tibor |
- április 05 2017 18:24:16
Elgondolkodtató, szép versed szeretettel olvastam! Gratulálok! Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
