|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Monoton, végtelen vértelen lét őrölte szívem,
De egy angyal festett belé életet nekem,
Mikor a nap millió sugara, ablakomon beszökött,
S arcod fényük tengerében csodaként tündökölt,
Gyönyűszép emlék, most is látom még,
Ahogy ott ülsz az ágy megárvult szélén,
Csípőd finom nyomát, a takaróm most is őrzi,
Féltett kincsként legszebb álmaim mélyére rejti,
Te vagy a legszebb, a legédesebb lány,
Pillantásod lelkem mélyén megtalált,
És átjár, kéklő szemeid azúr csillogása,
Téged szólít szìvem minden dobbanása,
Mámorító a belőled áradó melegség,
Amikor karnyújtásnyira mellém lépsz,
Majd szívszorító a hirtelen felismerés,
Ahogy ismét a pillanattal szertekélsz,
De mondd...
Ugye eljössz még, s itt leszel velem?,
Hogy élettel ruházz fel újra engem,
És leülsz mellém csendben az ágy szélén,
E nehéz, fáradt szív mélyén... Ó ugye leszel a fény. |
|
|
- április 03 2017 17:45:51
Szépséges versed szeretettel olvastam! Gratulálok! Zsuzsa |
- április 04 2017 08:46:24
Hah! Ez bizony nagyon szépre sikeredett, jó, hogy olvashattam, köszönöm az élményt.
Gratula!
KíberFeri  |
- április 04 2017 14:20:58
Köszi nektek  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
