|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 I
Élõ halott
Kérlek, ne hagyj itt, ne hagyj egyedül,
Mosolyom csak a megfagyott pillanat;
Mit a kényszer csodálva arcomra küld,
Hogy ekképp rajzolja vonzóbbra ajkamat!
Hamis mosolyt festve, rõt krétával;
Hazug-pirost, de vér-vesztett ajkakat,
Mint régi langy estéken pírt látva,
Az elbukó Nap után, a horizont alatt!
Míg rongy kezembe temetem arcom,
S gondolataim, mik régi víg-kaland,
Majd, most már csak görcs a torkom;
S könnyeim szöknek a redõi alatt!
Könnyben ázva egy Világot siratok,
Végsõ pillanatban, már csak egy élõ-halott vagyok!
20071113
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- március 17 2008 17:52:28
Már a cím oximoron. A formád a régi, a mondanivalód elgondolkodtató, a szavaid különlegesek, tetszik.
Maryam |
- március 17 2008 18:30:10
Veresed szomorú, de szép volt.
Engem is elgondolkodtatott
Köszöntsenek Téged szebb napok |
- március 17 2008 18:46:47
Kedves Lajos csak a versre koncentrálva ,JÓL megirt
vers.Gratulálok, Elemér. |
- március 17 2008 20:17:27
Köszönöm soraitokat!
Kedves Elemér bácsi! - Én úgy értelmezem szavaid, hogy ráhibáztam!
- Igaz?
Tisztelettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- március 17 2008 21:41:29
Drága Lajos
Gyönyörû képekkel festetted meg azt a remekmûvedet is.Elgondolkodtató, és az utolsó sorokba beleborzongtam.
Szeretettel:Kriszti |
- március 17 2008 21:57:51
Louis ....Louis nem tagadod meg önmagad.
Miért is tennéd.
Üdv.J. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
