|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Tavasz volt, gyönyörű, telve reménnyel.
Kardhüvelyeken bukdácsolt a nap.
Csókos-ajkú lányoknak, szerelmes legénykék
ígérték; Meglásd, visszajövök maholnap!
Csokrétát kötöttek illatos virágból
kiélezett szuronyok hegyére,
s ivott másnap kelletlenül a föld;
csak folyt,folyt az ember drága vére.
Apák, gyermekek, szeretni vágyó lelkek
halni mentek, halni mertek...
Leráztak láncokat, lelkekről béklyót,
az elfedett napról átok sötétet,
csúfos rab-igát feledtek. Mert
az unokáiknak tehetnek még jót,
lehet nekik még jó.
Kinyílhat majd fénnyel az értelem,
kordában tartva pártütő éneket,
testvér-testvérré válhat.
Könnyíteni nehéz életet
összefeszülnek daccal a vállak.
Szemekben tűzzel a szenvedély
megvívni jövőt, az éveket.
Acél-idegekkel hevülnek a bátrak,
s a könnyek gyengesége sem "vétkes erény"
ha sarjadni látnád a jövőt,
és benne szépnek magad.
Ne szégyellj sírni!
Ők bátrak voltak, mert mertek!
Nem tudhatták, hogy a történelmet
fogják egyszer megírni. |
|
|
- március 19 2017 08:22:07
Igaz, mély, bölcs megemlékezés. Gyönyörű vers, gratulálok! Zsuzsa |
- március 19 2017 12:47:10
Ismerő történet amit nagyon szépen leírtál versben foglaltál.
Sajnos az utánuk jövők, már mindent elfeledtek
Tibor |
- március 19 2017 13:08:14
Igen szép a megemlékezésed, a mi hőseink, méltán érdemlik.
Kalapemeléssel, elismeréssel: vivát!
KíberFeri  |
- március 19 2017 13:36:57
Minden elismerésem, kedves Barnaby: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
