|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Életemből sok minden kimaradt, ez biztos,
mégsem érzem azt, hogy szegényebb maradok.
Nem álltam soha a piramisok árnyékában,
nem ültem úgyszintén vasmadarak gyomrában...
nem láttam a tengert, nemhogy az óceánt,
nem voltam északon, s csak álmodtam mediterránt.
Ám láttam a naplementével szemben holdat kelni,
napfogyatkozást... s ki nem hagynék teleholdat nézni.
Láttam rengeteg csodás napkeltét,
szájtátva bámultam áldott naplementét,
volt, hogy egy nap a kettő közt éltem át
esőt, hóesést, jégesőt, szivárványt...
s mindennél több nekem a zene, az írás,
a rajz, a hímzés, festés és ezerrel fotózás.
Olvastam szüntelen, vizuális lényem'
messzire vitte folyton képzeletem.
Láttam a várakat, százat is, nem egyet,
csodáltam nap mint nap fákat és felhőket.
Ültettem fát és neveltem állatot,
két gyerekkel megéltem ezer pillanatot...
Segítettem öreget, gyengénlátót, koldust...
állatokat, rokont, s nem vártam érte jusst.
Írtam magam örömére vagy kétezer verset,
nem szőttem ezzel soha dicső tervet.
Kívántam sok mindent csillaghullásoknál,
csak addig éljek, míg bárhol is szükség van még rám.
Terhére nem lennék senkinek - ettől félek,
szeretném, ha méltósággal hagyna el az élet. |
|
|
- január 22 2017 13:27:03
Kedves Magdileona !
Tetszett a versed ami tartalmas életröl szól mint egy ballada,gratulálok
Tibor |
- január 22 2017 15:21:12
Szépséges verset olvashattam tőled, gratulálok! |
- január 23 2017 19:23:14
Köszönöm szépen, kedves Tibor és Elizabeth!
Örülök, ha tetszett írásom. 
Szeretettel: Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
