|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
TANQ –ban…
Torz idő a múlt,
Kopott sírok porosak.
Kínban szenvedés.
Vonat halad, kattogással,
Lassan, vágányjavítással.
*
Múlt nem ismeret,
Súlyos lélekszegénység.
És elbutulás.
Áthaladunk szikes réten,
Madártáncot látunk éppen.
*
Reszket a tudatunk
Szembejön velünk a jövő…
Az arcunkba nevet.
Nagy Alföldünkön haladunk,
A nap ránk süt, biz’ izzadunk.
*
Álmok égben jártan,
Bizakodva, reménykedőn.
Múlt, olyan, amilyen.
Látom, versenyt fut, őz csapat,
Kis gida, nagyon lemaradt.
*
A múlt fényei,
Vissza, már nem hozhatók.
Keresd, szépséget…
Odébb van, nagyobb belvíz tó,
Gólya áll, szeme kutató.
*
Eltemet múltad?
Hiszed, hogy a jövő szebb?
Mért hitetlenkedsz?
Vágányjavításnak vége,
Indul mozdony füstölgése.
Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc
A versrész címe: „Utazás az Alföldön”.
|
|
|
- január 16 2017 07:51:22
Az utazó ember metaforája sokszor párosult már az irodalomban is a vasparipával, mivel a tér-időben egyszerre utazó ember mindig bizonytalan, félszeg. Nekem kimondottan tetszik, ha szavakat teremt egy költő, még ha létezett is már, pusztán adott művében felidézi, itt pl. vágányjavítás, madártánc. Vivát!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
