|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
H.Gábor Erzsébet
A vén gyümölcsfa
Vén gyümölcsfádat, mondd, kivágnád?
Árnyéka, nézd csak, hogy vigyáz rád!
Megritkult lombja hűvös sátor,
s erőtlen törzse élni bátor
azért, hogy téged szolgálhasson,
akár egy hálás, éltes asszony.
Régebben, édes, dús gyümölcsöt
termett, mi gazdag mézet őrzött,
s éhed és szomjad oltva véle,
ajkadra forrt a húsa-vére.
Locsoltad, óvtad, úgy szeretted -
pici volt mikor észrevetted,
s gyenge kis ágból büszke nő lett -
annyi jót kapott akkor tőled.
Aztán az évek gyorsan múltak,
s a fáról férges gömbök hulltak;
megvénült már az őszbarackfa,
aki a mézét néked adta.
Kivágnád mondd, a vén gyümölcsfád?
Haldoklik, mégis ő vigyáz rád.
2017.01.11.
|
|
|
- január 12 2017 10:09:04
Egy ember női mivolta a növénnyel eredendően közös, így a fa és a nő analógiája megfelelő. Szépen kibontott hasonlat ez, feltéve benne a dilemma: mi legyen a vén, már nem is termő gyümölcsfával? Mi lenne a sok emlékkel, stb.? Megható, emberközeli vers! |
- január 12 2017 12:31:42
Köszönöm szépen, kedves parducos!
 |
- január 12 2017 17:10:58
Nekem is jó a párducos analógiája, mert ez a valóság...
Jó a versed és élmény volt olvasni...
KíberFeri  |
- január 12 2017 18:50:07
Köszönöm kedves Feri. Örömmel láttalak nálam. |
- január 12 2017 20:44:01
Drága Zsike!
Ez nagyon szép! Metafora felsőfokon!
Üdv: gufi  |
- január 12 2017 20:54:11
Köszönöm szépen, kedves Gufi-Feri.
Szeretettel fogadtalak nálam. Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
