|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Az ember látja azt a rozzant vén kezet,
ahogy kikandikál a koszos kabátujj üregéből, nyúl feléd, félve,
hisz olyan sokszor tolták már el, flegma, úrhatnám gőggel.
Szeme szürkén vibrál, könny helyett száraz mosoly fut a ráncok
mély barázdájában, míg bajsza alatt dünnyög valamit halkan.
Nem is értem, miért nézem az öreget? Kutatva benne a múltat,
vajon ki lehet? A rongyos gúnya alatt reszkető csonthalmaz,
mégis kit takarhat? S ha fénybe élt, most a sötétben mit akarhat?
Ezernyi kérdés, hogy jutott ide? Mind ezt magának köszönheti e?
Vagy mások taszították a mocsokba le?
Mellette egy kis táblán egy apró gondolat,
” Én is voltam már ott, ahol most te vagy,
de te is lehetsz még ott, ahol most én vagyok. „
Bennem ez a két sor mély nyomot hagyott,
szinte égetett, s reszketni kezdett bennem a félelem.
Zsebembe pár forint lapult, csak álltam szótlanul,
míg nyújtottam felé, s kezem kezéhez ért,
éreztem kifut belőle a vér, de ő nem szólt, nem is nevetett,
pedig érezte, tudom, én jobban remegek.
|
|
|
- december 11 2016 13:43:49
Megható a versed kedves szhemi! És mély igazságokat tartalmaz!
Gratulálok!
Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
